Amilyen jól indult a nap, annyira szar is lett. egészen eddig nem volt semmi rossz, de abban a pillanatban, hogy újra gépközelbe kerültm, anyám megint el kezdtett cseszegetni, hogy nem tanulok semmit, semmire sem fogom vinni, nem fognak felvenni sehova stb... Egészen addig idegesített, hogy azt mondtam neki, hogy "Oké, akkor az az én bajom lesz". Egyszerűen kiborít. Én tanulok, de nem vagyok egy zseni. A félév amúgy sem számít.
Ezekután kijelentette, hogy még van egy órám a gépnél és annyi volt mára. Na persze. Éjjel úgyis visszejövök.
Aztán még azt is közölte velem, hogy nem meghetek,sehova. Se DS, se Nippon, se LM.C. Ekkor döntöttem úgy, hogy mosdt már tényleg leszarom az egészet. Én akkor is elmegyek. Az LM.ÍCre biztosan. Ha kell átköltözöm Hikarihoz vagy valakihez. Hikariéknál úgyis van hely, és mondta, hogy bármikor átmehetek és maradhatok. Erősen gondolkozom azon, hogy igénybe fogom venni a "szolgáltatásai".
DSnél és Nipponnál még ne tudom, mit csinálok, de nagyon el akarok menni. Lehet, hogy kihagyom valamelyiket és akkor a másikra eljutok, lehet, hogy mindkettőt kihagyom, de az LM.C-t biztosan nem.
Apukám hétvégén hazajön, ő meg szinte biztos, hogy elenged.
Most már csak azt remélem, anyám végre békén hagy. Tudom, egyszer miatta fogok annyira kiakadni, hogy az már beteges. Tudom, mert már most is közel vagyok hozzá.
És erre még csak rásegít az is, hogy a Japán iránti szeretetemet hibáztatja mindenért. Mér, jobb lenne, ha gépezés helyett a TVben néznék valami amerikai szart?! Szerintem nem...
CB - Dysfunctional family
~Z~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése